Érdekel, hogy külföldön hogyan játsszák a csocsót? Akkor tarts velünk, és ismerd meg a legjobbakat, hogy tanulj tőlük!
Sorozatunk első részében az Amerikai Egyesült Államok csocsójához kerülhettek közelebb.
Sorozatunk első részében az Amerikai Egyesült Államok csocsójához kerülhettek közelebb.
Az amerikai attitűdnek köszönhetően, már kiskoruktól kezdve "belenevelik" a gyerekekbe a versenyszellemet, a győzni akarást és a felemelt fejjel való veszíteni tudást. Ugyanígy jellemző ez az amerikai csocsó játékosaira is, nem hiába hát, hogy többen onnan képviseltetik magukat az élmezőnyben. Olyan nevek, mint Tony Spredeman, Ryan Moore és Billy Pappas.
Az amerikai csocsó története
Az első
csocsóasztalokat Németországból importálták az Egyesült Államokba, 1955 körül,
de ekkor még nem tett szert nagy népszerűségre, mivel sokan nem tudták hogyan
is kell játszani. Más forrás szerint az amerikaiak akkor ismerkedtek meg a csocsóval,
mikor az amerikai katonák a háború utáni Németországban állomásoztak.
Elsőként Larry Patterson (őt láthatod balra a képen),
amerikai üzletember fektetett bele a csocsó terjesztésébe az Egyesült
Államokban. Patterson-nak mintegy 13 ezer csocsóasztalt sikerült eladnia 1962
és 1974 között. Más amerikai cégek is nagy lehetőséget láttak a sportban, ezért
európai gyártmányú asztalokat importáltak a ’60-as évek közepén. Az USA keleti
partján azonban a német asztalok terjedtek el, mint a Deutscher Meister és a Leonhart.
Az olasz Garlando asztal először 1969-ben került az Egyesült Államokba, valamint az első Rene Pierre asztalt 1970-ben hozták be Franciaországból. Még ugyanebben az évben jelent meg az úgynevezett „Texas-style” típusú Tornado asztal, melyet - annyira talán nem meglepő - a texasi Dallasban fejlesztettek ki.
A következő években már rendkívül
elterjedtté válhatott a csocsó, főleg, a déli fekvésű Colorado és
Texas államokban. 1972 májusában, Lee Peppard elindította élete első csocsóversenyét német gyártmányú asztalokon, a Montana állambeli Missoula-ban, ahol a
nyereményalap megütötte az 1500 dollárt.
A pont egy évvel későbbi versenyen,
ahol már a nyeremény több mint a háromszorosa volt az előző versenyhez
képest, bevezette a Soccer Tournament nevezetű saját, Tajvanban gyártott asztalát. A
montana-i versenyeken felbuzdulva, Peppard megszervezte a Soccer Tournament
International Championships nevezetű 50000 dolláros nyereménnyel járó versenyt, ahol az Egyesült Államok
legjobb játékosai is részt vettek.
Az első amerikai profi csocsóverseny 1975-ben indulhatott el, közel negyed millió dolláros nyereményalappal. 1978
és 1979 között már annyira megnőtt az összdíjazás, hogy a profi játékosok csupán
a csocsóval meg tudták maguknak teremteni a megélhetéshez szükséges pénzt. Az
1975-1980-as évek első három legkiválóbb játékosa: Doug Furry, Dan Kaiser, Jim Wiswell
volt.
Doug Furry pár évvel később, 1986-ban
Azonban, 1981-ben hirtelen véget
ért a Soccer Tournament versenysorozat, mikor a cég csődöt jelentett. A
viharszerűen megjelent videójátékok teret nyertek a vendéglőkben és
bevásárlóközpontokban, így kiszorítva a csocsót.
Ennek ellenére az Egyesült
Államok déli részén élők továbbra is hűek maradtak a Tornado típusú
asztalaikhoz és a csocsóhoz egyaránt. A két vezető gyártó (Tornado Corp. & Dynamo Corp.) piaci
részesedése megmaradt Texas, Oklahoma, Kansas, Alabama, valamint Georgia
államokban, ezért ugyan néhány változással, de újra elindulhatott a Soccer
Tournament.
A két cég külön-külön is próbálkozott, ezzel kisebb sikereket elérve. Így 1985-ben egyesültek, hogy létrehozzák a USTSA (United States Table Soccer Association) egyesületet, emiatt a
világbajnokságokon mindkét típusú; Dinamo és Tornado asztalok is megjelentek. Később, a Dynamo Corp. visszavonult, és a Tornado vállalta el a profi versenyek szervezését, ezzel 1987-től kezdetét vette a Pro Tour verseny.
A mai amerikai játékosok legtöbbje
ezért játszik Tornado típusú asztalokon. Az USA délkeleti partján leginkább a francia stílusú csocsót részesítik előnyben, ők Rene Pierre asztalokon játszanak. Próbálkoztak egy új asztaltípussal is, a Shelti-vel, de ezt még nem
támogatták semmilyen nagyobb versenyen. Az Egyesült Államok (USTSA) elsők között lépett be az ITSF-be, ezzel is segítve a sport fejlődését.
Ha Amerika, akkor természetesen a filmek világát is megihlette a csocsó. 1981-re készült el a Longshot (magyarul Csocsómánia) című csocsós-zenés-romantikus vígjáték, mely az amerikai álmot testesíti meg. Ebben az esetben, a két jó barát, Paul és Leroy álma az, hogy megnyerjék az 50000 dolláros jutalommal járó csocsóverseny első helyezését. Annyira jól sikerült a film, hogy a nézők az IMDb-n 10 pontból 3.8-al jutalmazták a készítőket.
Komolyabbra Robert Ismert vette a szót, mikor elkészítette az amerikai csocsóról szóló dokumentumfilmjét. Amit akár meg is rendelhetsz a film hivatalos honlapján!
Így csinálják Ők
Az, hogy az amerikaiak már régóta profin "játsszák", sportként kezelik a csocsót, meg is látszódik az eddig elért eredményeiken. Mely főleg a hozzáállásuknak és kitartásuknak köszönhető. Habár manapság közel sincs akkora pénz a csocsóban, még így is Amerikában van a legnagyobb potenciál.
A mai játékstílusok szinte megegyezik a húsz évvel korábbival. Már akkor egyedülállóan letisztulttá tették azt, és a több évtized alatt a játékukba égett a stabilitás és precizitás.
A mai játékstílusok szinte megegyezik a húsz évvel korábbival. Már akkor egyedülállóan letisztulttá tették azt, és a több évtized alatt a játékukba égett a stabilitás és precizitás.
Tony Spredeman tanít téged
"Az amerikai álom"
Komolyabbra Robert Ismert vette a szót, mikor elkészítette az amerikai csocsóról szóló dokumentumfilmjét. Amit akár meg is rendelhetsz a film hivatalos honlapján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése