Ismerjétek meg a világ legjobb csocsósait! - Detre Dávid

Újonnan induló interjúsorozatunkban szeretnénk, ha közelebbről is megismernétek a nemzetközi szinten is eredményes játékosokat. Így nemcsak magyar csocsósokat, hanem külföldieket is megkérdezünk! Első interjúnkban Detre Dávidot mutatjuk be nektek!


Szeretném, ha mondanál egy pár szót magadról. Ki is vagy te valójában? 

Detre Dávid vagyok, 25 éves és jelenleg Berlinben élek a barátnőmmel. Itt az Apple irodaházában dolgozom tanácsadóként, valamint a Bears Berlin csapatában játszom ligában és a Bundesligában is. Sokat utazom és viszonylag sok versenyre járok, szabadidőmben pedig konditeremben edzek, és a párommal vagyok.

Ugorjunk át a csocsóra! Remélem, emlékszel még hol és mikor játszottál először. Esetleg volt valaki, aki megmutatta ezt a játékot?

Moszkva téren kezdtem játszani a Bisztróban, nagyon felkapott hely volt az akkoriban és sokan jártak oda. Egyszer suli után én is felnéztem és kiderült, hogy egy csomó embert ismerek. Mindenki rá volt kattanva a csocsóra, így lassan engem is magával ragadott a játék élvezete.

Akinek mindenképp sokat köszönhetek, és akitől rengeteget tanultam, az Kisszabó Olivér. Gyakran néztem a játékát és sokat tanított nekem, eleinte szinte teljesen az ő játékát másoltam le. Persze, ez később picit átalakult, ahogy "lopkodtam" más játékosoktól, és ahogy lassan kialakult a saját stílusom.

Melyik volt az első komolyabb verseny, amin indultál? Milyen eredményeket értél el?

Az első versenyem 2005-ben a Macsosz volt, ahol szerintem meccset se nyertem. Az biztos, hogy nyílt egyéniben két meccs volt és vigaszon Sági Andi vert meg 2:0-ra. :-)

Sokan kíváncsiak arra, hogy mi volt a fő motivációd az elején. Miért kezdted el járni az országot versenyről versenyre? Biztos volt valami, ami fűtött, hogy minden hétvégén versenyezni menj!

Maximalista vagyok, ha valamit csinálok, akkor a legjobb akarok benne lenni, különben nem csinálom. Azt hiszem ez a csocsóval is így volt, bár szerencsére mindent elég gyorsan megtanultam, sose kellett sok gyakorlás. Így kimaradt a játék demotiváló része és az órákon át tartó unalmas gyakorlás. Minden versenyen tanultam újat (ami a mai napig így van), így mindig új tervekkel mentem a következőre.

Nos, most, hogy tudjuk honnan indultál, mesélhetnél azokról a versenyekről és eseményekről, amelyekről úgy érzed, hogy előrébb terelték a karriered a csocsóban!

Mindenképp fontos kiemelnem az első Szlovák Kupát, amire 2008 februárjában mentünk ki. Életemben először játszottam Rosengarton és nagyjából az első külföldi versenyem volt, de sikerült a döntőig eljutni nyílt párosban.

Ez eléggé meghozta a kedvemet és az önbizalmamat ahhoz, hogy elkezdjek versenyezni és külföldre is utazni. Innentől fogva lettem "profi csocsós" és hagytam magam mögött a "kocsmacsocsót". Szép lassan elkezdtek jönni az eredmények, sikerült stabil párt találni magamnak Tálai Gergely személyében és együtt kezdtük el körbeutazni Európát.

Nagyon fontos minden sportban, hogy az ember el tudja magát helyezni benne. Te mikortól számítod magad nemzetközi szinten is elismert játékosnak?

2009-es év elég sikeres volt, főleg a Garlando Világbajnokság, ahol sikerült megnyernem a Rookie egyénit, Tálai Gerivel a Rookie párost, valamint először nyerte meg a magyar válogatott a Nations Cup-ot.

Igazán 2010-től indult be a szekér és szerencsére még tart. Akkor kezdődtek az ITSF tornagyőzelmek, valamint az eddigi egyik legnagyobb eredményem a Vegyes páros világbajnoki cím Jedlicska Tamarával.

Magadénak tudhatsz pár világbajnoki címet is. Melyikre vagy a legbüszkébb és miért?

6 világbajnoki címem van, de igazán a Nations Cup és Vegyes páros címeimre vagyok büszke, mert ezeket hatalmas küzdés árán sikerült megnyerni.

Van még pár eredményem, amire nagyon büszke vagyok, ilyen például a Roberto Sport Világbajnokság nyílt páros 2. helyezésem vagy a Semi-Pro egyéni, Európa bajnoki és Deutsche Meister címem is.

Több ezer mérkőzés van a hátad mögött és tudom nehéz választani, de van kifejezetten egy meccs, ami örökre megmarad benned? Mit tanultál ebből a meccsből?

A nyert meccsből nem tanul az ember. Legalábbis én nem... Ha nyer az ember, akkor csak örül, de nem gondolkodik el azon, hogy miért is nyert vagy, hogy miért volt ilyen szoros. Bár furcsán hangzik, de szeretek kikapni. Rengeteget tanulok minden egyes vereségből, függetlenül attól, hogy milyen kategóriáról van szó.

Az egyik ilyen emlékezetes vereségem a Frediric Collignon - Rob Atha páros ellen volt 2010-ben a Roberto Sport világbajnokságon, ahol 4:5 - 5:4 - 5:4 - 5:4-re kaptunk ki. Végig meg volt az előny, csak nem hittem el, hogy meg tudom verni Collignont...

Nyertes mérkőzésből mindenképp a 2009-es Nations Cup meccsünket emelném ki Tálai Gerivel az osztrák Dalibor - Reszler páros ellen. Az osztrákok éveken keresztül mindig megverték a magyarokat. Ez volt az első alkalom, hogy a magyarok nyertek és pont a mi meccsünk döntött!

Kit tartasz a legnehezebb ellenfelednek, akivel valaha játszottál?

Egyértelműen Collignont! Nem véletlenül ő a világ legjobb játékosa. Aki ellen még elég rossz a mutatóm, az Rob Atha. Mindenesetre készen állok a következő találkozásunkra, mert sok munkát fektettem a felkészülésembe.

Valószínűleg a magyar játékosok közül te játszottál a legtöbbet különböző asztalokon. Arra kérlek, állíts fel egy sorrendet a kedvencekből és pár szóval indokold a választásod!

A legjobb asztalnak mindenképp a P4P-t tartom. Nincs olyan lövés vagy technika, ami ne lenne könnyen megvalósítható rajta. Hasonlóképp vélekedek a Leonhart asztalról is, bár nem kifejezetten tetszik az új labda.

A többi asztal nagyjából egy szinten van nálam a rangsorban. Ha mégis fel kéne állítani egy sorrendet, akkor Rosengart, Bonzini, Roberto Sport, Fireball, Tornado és Garlando.

Olyan játékstílust alakítottam ki magamnak, ami minden asztalon nagyjából ugyanúgy játszható, csak apróbb finomításokat kell eszközölnöm. Mégis van pár asztal, amin egyáltalán nem érzem magabiztosnak a játékomat és nem tudom "elengedni magam". Ezt tükrözi a fenti sorrend.

Azok, akik sűrűn járnak versenyekre ismerik azt a nagyon egyedi hangulatot, ami a versenyekkel, közös szállásokkal, utazásokkal együtt jár. Van az egésznek egy megfoghatatlan miliője. Mi a kedvenc sztorid ezzel kapcsolatban?

Nagyon szeretek versenyezni, de az egésznek a hangulata adja a teljes élményt! Nagyjából úgy tudom leírni, mint egy gimis osztálykirándulást a kötelező programok nélkül.

Két kedvenc emlékem van: az egyik Trnavában, Szlovákiában volt, ahol szinte mindenki a mi szobánkban gyűlt össze egy kis esti lazulásra és Dusa Dániel önálló stand-up estjére. Elképesztő műsornak voltunk a részesei, azóta is élénken él bennem az emlék. A másik emlékezetes este "Szeged Beach"-en volt, bár ott igazából minden este emlékezetes volt. Remélem idén lesz, mert arra szinte biztosan hazamegyek!

Sokan sokféle tanácsot adnak a kezdő játékosoknak, mit és hogyan kéne csinálni. Én arra lennék kíváncsi, szerinted melyik az a része a játéknak, ami fontos, de az általános beszélgetéseknél nem kerül elő, mert a laikusoknak eszébe se jutna!

A mentális része! Jónéhány olyan játékost ismerek, aki magasan technikásabb az átlagnál, de hiányzik a játékának a mentális része, ezért nem lesz stabilan jó helyezése. Sajnos, a technika nem mérvadó. Persze, a nézőknek fontos tényező, de a játék szempontjából egy bizonyos szint után lényegtelen.

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell szerintem fektetni az elméleti részre, de sajnos, ez a játék legnehezebb része. Ezt nem lehet megtanulni, nincs olyan, hogy valaki leül és felfejleszti pár nap/hét alatt. Ez sok év, rengeteg verseny és affinitás kérdése.

Mi lenne a tanácsod egy kezdő játékosnak mondjuk 2:2 - 7:7-nél?

Egy teljesen kezdőnek? Hallgass a megérzéseidre és csináld azt, amit az súg! Illetve, ugyanezt tanácsolnám a világon bárkinek. Csak ezt idővel nem megérzésnek fogják hívni, hanem rutinnak.

Sokszor be fog jönni, de sokszor ezen fog elmenni a mérkőzés! Azt most felejtsük el, amikor bejött. Koncentráljunk arra, amikor nem jött be. Azt kéne végig gondolni, hogy mi volt a hiba. Miért nem jött be? Nem volt jól kivitelezve a passz? Túl gyors, túl erős, vagy épp az ellenkezője volt? Előjeles volt? Sok mindent kell figyelembe venni, de ezt csak idővel lehet megtanulni. A legfontosabb tanács mindenkinek: türelem és kitartás!

Még pár dolog biztos érdekelné az olvasókat! Melyik verseny lesz a következő, ahol indulsz?

Most nagyjából két hónap szünetet tartok, sok volt a verseny az utóbbi időben. A következő versenyem a Bonzini Világbajnokság lesz május közepén Párizs mellett. Ez talán a legkülönbözőbb asztal a többihez képest, főleg "snake" szempontjából, úgyhogy sok felkészülést igényel majd.

Arra kérnélek, hogy mondj pár nevet – akár külföldit, akár magyart – , aki szerinted érdekes játékos és kíváncsiak lehetnek rá az emberek!

Vannak magyar és külföldi példaképeim is, de nem szívesen említem őket egy lapon, mert nem hiszem, hogy igazságos lenne. Nincsenek meg nálunk azok a lehetőségek, amik máshol, így nyílván nem is fejlődhetünk ugyanúgy.

Külföldiek közül egyértelműen Collignon és Spredeman! Bár jelenleg nagy hatással van Marc Balic is a játékomra. Magyarok közül két embert emelnék ki, akiket nagyon sokra tartok: az egyik Csige Tamás, az általam legjobbnak tartott magyar játékos. A másik pedig Beh Tamás, egykori mentorom, akitől rengeteget tanultam és köszönhetek neki.

Köszönjük, hogy válaszoltál a kérdésekre! Reméljük, sikerült mindenkinek kicsit jobban megismernie mind Téged és mind a sportot!

Szeretnénk egy kis szavazást is hirdetni egyben! A Dávid által megnevezett pár játékosból TI fogjátok kiválasztani, hogy ki legyen a következő áldozatunk! Rajta, induljon a szavazás, egy hetetek van szavazni a Macsosz facebook oldalán! Kövessétek figyelemmel a szavazás állását!